Blogok

MÉGIS Túrmezei Erzsébet

Milyen sokat kellene hinnem,
s milyen keveset hiszek.
Mily keveset kellene vinnem,
s mennyi terhet viszek.

Egyedül Rá kellene néznem,
s magamra révedek.
Ragyog a cél viharban, vészben,
s hányszor eltévedek.

Mégis… elcsüggedjek, megálljak?
Miért csüggedjek el?
Hisz olyan keveset hiszek még,
s már az is fölemel.

Mint minden én nyomorúságom,
nagyobb a kegyelem.
Ebben hiszek, s szemem bűnbánón
megint ráemelem.

Ne mondd nekem, ha nem gondolod komolyan Lysa TerKeurst

„Mint az aranyalmák ezüsttányérokon, éppen olyan a szó, amit jókor mondanak.” Péld 25,11

Nemrég Valaki számon kérte rajtam üres szavaimat. Olyan szavak ezek, amik a beszélgetés kedvéért, a feszültség pillanatnyi oldásáért hangzanak el. De komolyan gondolom-e, amit mondok?
Üres szavak az apró ígéretek is, amivel valakit biztatni akarunk az adott pillanatban. De ha nem gondolom át, hogy meg is valósítsam az ígéretemet, akkor van-e alapja?
Nem arról van szó, hogy ezek a szavak rosszak, helytelenek, bántó szándékkal mondjuk őket. De legjobb esetben is üresek, legrosszabb esetben pedig fájdalmat is okozhatnak. Az emberek, akik részei az életemnek, ennél jobbat érdemelnek.
Szeretném úgy példázni Isten Szavát, hogy megtartom a magamét. A Szentírás egyértelműen tanítja, hogy szavaink fontosak; szavainknak súlyuk van. Így fogalmaz a Péld 25,11: „Mint az aranyalmák ezüsttányérokon, éppen olyan a szó, amit jókor mondanak.” Szavaink ajándékok.
De ha kijelentéseinket nem követi semmi, sértők lehetnek. Olyan, mint mikor megmutatunk egy ajándékot, de nem adjuk oda.
Következzék három üres szólam, amit nem akarok használni többé, ha nincs mögöttük szilárd valóság:
1. Imádkozni fogok érted.
Persze, hogy akarok imádkozni másokért. És gyakran, ha kimondom ezt a mondatot, nagyon is komolyan veszem. Máskor viszont megfeledkezem az ígéretemről.
A komoly szándék még nem komoly ima.
Azért lehetőleg vagy ott helyben imádkozzam az illetőért, vagy tartsak magamnál egy jegyzetfüzetet imaszándékaim listájával, amire rögtön felvezetem őt is.
2. Jöjjünk össze valamikor.
Vagy vegyem elő azonnal a határidőnaplómat, és jelöljek be egy időpontot, vagy őszintén mondjam el, mennyire szoros az időbeosztásom. Nehezen vállalom ezt fel, mert igyekszem mindig kedvében járni az embereknek.
Ám ha valaki azt mondja nekem, hogy jöjjünk össze valamikor, vagy hogy fel fog hívni, és aztán nem történik semmi, nagyon rosszul tud esni. Arra nincs lehetőségem, hogy mások szokását megváltoztassam, de a magam részéről elhatározhatom, hogy nem ígérgetek felelőtlenül.
3. Köszönöm, jól vagyok, és te?
Természetesen van olyan helyzet, amikor ez így helyes, egy udvariassági formula, amit találkozáskor mondunk. De gyakran mondom olyanoknak is, akikkel nyugodtan lehetnék nyílt és őszinte.Gyakran ódzkodom attól, hogy akár a legjobb barátaimnak is beszéljek a „jól vagyok” mögött bugyborékoló gondokról, bajokról.
Ha bátrabb és nyíltabb lennék, ezzel mintegy engedélyt adnék arra, hogy ők is megnyíljanak.
Itt vannak tehát. Három üres kijelentésem, és a szándékom, hogy ezentúl jobban teljesítek: azt mondom, amit gondolok, és azt gondolom, amit mondok.
Határozzuk el, hogy szavatartók leszünk. Mostantól. Nemcsak a barátságainknak tesz majd jót, hanem hitelesebb lesz az Istennel való kapcsolatunk is, amikor az Ő Szava szerint élünk.

Lysa TerKeurst: Don’t Say You’ll Pray for Me
Encouragement for today

A csodák három feltétele

„Amikor Bétsaidába érkeztek, egy vakot vittek hozzá, és kérték, hogy érintse meg. Ő pedig a vakot kézen fogva kivezette a faluból. (…) Azután Jézus ismét rátette a kezét, ő pedig körülnézett és meggyógyult, tisztán látott mindent.” (Márk 8: 22-23a, 25 NIV)

Isten életedre vonatkozó tervének megértésében kulcsfontosságú, hogy megtanuld az életedet Isten nézőpontjából szemlélni. A Biblia ezt írja Márk könyvében: „Amikor Bétsaidába érkeztek, egy vakot vittek hozzá, és kérték, hogy érintse meg. Ő pedig a vakot kézen fogva kivezette a faluból. (…) Azután Jézus ismét rátette a kezét, ő pedig körülnézett és meggyógyult, tisztán látott mindent.”

Jézus arra használja ezt a történetet, hogy bemutassa nekünk azt a három dolgot, ami elengedhetetlen egy csodához. Ha éppen egy csodára volna szükséged, emlékezz erre a három dologra.

Csoda akkor történik, amikor valaki törődik.

A vak ember nem önállóan érkezett Jézus elé. Szüksége volt azokra a barátaira, akik eléggé törődtek vele ahhoz, hogy könyörögjenek Jézusnak az ő gyógyulásáért. Van erre egy szó: közbenjárás. A közbenjárás az, amikor Jézus elé viszel valakit, méghozzá nem önös érdekből, nem a saját szükséged miatt, hanem kizárólag miatta. Amikor valaki más szükségeiért imádkozol – ez a közbenjárás.

Csoda akkor történik, ha közel kerülünk Jézushoz.

Nem érinthet meg Jézus, ha távol vagy tőle. A gyógyulás az életedben nem a vallás, vagy a vallási szabályok miatt történik meg, hanem a Krisztussal való élő kapcsolatod miatt. Minél inkább megismered Krisztus, annál inkább láthatóvá válik Isten munkája az életedben.

Csoda akkor történik, ha bízunk Jézus vezetésében.

Ha a vak ember nem hagyta volna, hogy Jézus kivezesse a faluból, a csoda soha nem történt volna meg. Képzeld el, hogy te vagy ez a vak ember. A barátaid elvisznek egy férfihoz, akiről semmit nem tudsz. Ez a férfi hirtelen megragadja a kezed és elvezet. Nem tudod ki ez, nem tudod hová visz, nem tudod meddig tart az út.

Néhányan közületek éppen így éreznek most. Elképzelésed sincsen, hogy mit akar tenni Isten az életeddel, hová visz, meddig fog ez az egész tartani. Tudod mit jelent ez? Csodára készít fel.

Ez a hit útja – amikor te nem látsz, csak Isten. Amit tenned kell: tarts ki! Lehet, hogy nem látsz, de bízz Jézusban. Tudja, hová vezet. Szeret téged, és Ő jobban ismer téged, mint te önmagad. Mindig az ő útja a legtökéletesebb (Napi Remény oldalrol )

„Általa vigyük Isten elé a dicsőítés áldozatát mindenkor, azaz nevéről vallást tévő ajkaink gyümölcsét.” Zsid 13,15

Akkor vettem észre, mikor épp kifelé mentem a szobából. Arca komorsága elnehezült szívre utalt. Kérdőn néztem rá, mire csak nemet intett a fejével. Előzőleg azért imádkoztunk, hogy jó hírt kapjon, igen választ egy lehetőségre, amiért nagyon sokat dolgozott. Behívták, de végül nem őt választották.
Ismertem ezt a fájdalmat. Úgy hívják, hogy elutasítás. Én is várakoztam izgatottan, csak azért, hogy megtudjam, nem vettek fel.
Talán te is találkoztál már az illetéktelen, soha nem várt betolakodóval: az elutasítással.
Keményen dolgozol, hogy megnyerj egy előléptetést, de átnéznek rajtad. Igyekszel szerető feleség lenni, de férjed mégis elhagy. Jószándékú barátok ilyenkor bizonygatják nekünk, hogy „Isten tervei és időzítése mindig tökéletes.” Mély együttérzéssel biztatnak: „Bízzál Istenben”. De olyankor, mikor lecsap ránk az elutasítás, bizalmunknak valami feltöltésre van szüksége. Kell valami, mikor a gödörben vagyunk. Nos, ezeket a perceket kell dicsőítésre használnunk.
A dicsőítés (dicsőítő zsoltárok, énekek, Te Deum) meg tudja gyógyítani az elkeseredést, jobban, mint a puszta szavak. Mikor fájdalmunkon át dicsérjük Istent, Ő természetfeletti erővel tölt el, hogy megtegyük, amit magunktól képtelenek lennénk: fölébe kerüljünk a helyzetnek, amiben vagyunk. Dicsőítésünk figyelmünket a bajunkról Istenre emeli, és átéljük, hogy Ő mindig szívesen lát minket jelenlétébe.
Könnyű Istent dicsőíteni, mikor jól megy a sorunk, boldogok és sikeresek vagyunk. Amikor viszont elutasítás ér, nehéz dicsőíteni Őt. Áldozatnak éljük meg. Nem mindig könnyű hálatelt szívet nyújtani áldozatként az Úrnak, mikor úgy érezzük, nincs miért hálásnak lennünk. A Zsidókhoz írt levél szerzője mégis azt tanácsolja, hogy „vigyük Isten elé a dicsőítés áldozatát mindenkor, azaz nevéről vallást tévő ajkaink gyümölcsét.” Ahogy a gyümölcs ízét édesnek, kellemesnek érezzük, ugyanígy édes és kellemes a dicsőítés az Úrnak.
A fájdalomból - és legyünk őszinték: az önsajnálatból - dicsőíteni olyan erőt igényel, amivel nem rendelkezünk. De a levél szerzője biztosít róla, hogy a nehéz percekben Jézus által képesek vagyunk a dicsőítésre.
Ahogy rákapcsolódunk az Ő erőforrására, dicsőítés-áldozatunk még több erőt generál a dicsőítésre, és ebből még több dicsőítés fakad. Gyönyörű kör! A dicsőítés felemeli tekintetünket az elutasításról, és arra fordítja, amit Jézustól kapunk: békességet, vigazstalást, elfogadást.
Pár nappal később emailben megkérdeztem, hogy van. Többször tudott egyedül időt szakítani a dicsőítésre, és az elutasítás fájdalma enyhülni kezdett. Eltűntek a problémái? Az elutasításból elfogadás lett? Nem. De szomorúsága örömre változott, mikor figyelmét a dicsőítésre fordította, ami Urának édes és jóleső ajándék.

Uram, köszönöm, hogy mindig megadod azt, amire szükségem van. Még arra is Te adsz erőt, hogy dicsőíthesselek. Káprázatos vagy, Istenem! Segíts, hogy amikor elutasítás ér, jusson eszembe, amit ma tanultam. Jézus nevében, Ámen.

Az öltözék, melyet Megváltónk mindig hordott! James Smith (1802—1862)

Alázat

Az egyik, igen-igen értékes istenfélő tulajdonság nem más, mint az alázatosság — mert telve van szépséggel, kedvességgel és dicsőséggel. Ez az az öltözék, melyet Megváltónk is mindig hordott. Ez az a jellemvonás, amely olyan vonzóvá tette mindazt, amit Urunk tett és mondott. Ez egyike legszebb öltözékeinknek, és e nélkül a szív általában mezítelen: „Mindnyájan pedig, egymásnak engedelmeskedvén, az alázatosságot öltsétek fel!” (1Pét. 5:5)

Mivelhogy híjával van az alázatosságnak — az Egyház szét van szaggatva és sokfelé lett szakítva a megosztások miatt. Az alázatosság hiánya miatt — a hívők számos megpróbáltatást és kereszteket okoznak maguknak, és a bajok és lelkiismeret-furdalások keserű magjait vetik el.

Ha igazán alázatos lennék, boldognak kellene lennem, hiszen az ilyenekkel lakozik az Úr, Jahve: „Mert így szól a magasságos és felséges, aki örökké lakozik, és akinek neve szent: Magasságban és szentségben lakom, de a megrontottal és alázatos szívűvel is, hogy megelevenítsem az alázatosok lelkét, és megelevenítsem a megtörtek szívét.” (Ézs. 57:15) Az alázatos szívűekre az Úr megbecsüléssel, szeretettel és gyönyörködve tekint: „Hanem erre tekintek én, aki szegény és megtörött lelkű, és aki beszédemet rettegi.” (Ézs. 66:2)

„A kevélységet és felfuvalkodást gyűlölöm!” (Péld. 8:13)
A büszkeség tehát…
felettébb utálatos Isten szemében,
ártalmas az emberekre nézve, és
a sátán egyik erőssége bennünk.

„Az Isten a kevélyeknek ellene áll, az alázatosoknak pedig kegyelmet ad!” (Jak. 4:6) A büszkét az Úr távol tartja magától, és nem engedi meg, hogy igazán az Ő közelébe kerüljön: „Noha felséges az Úr, mégis meglátja az alázatost, a kevélyt pedig távolról ismeri!” (Zsolt. 138:6) Sőt, örök pusztulással fenyegeti őket: „Utálatos az Úrnak mindenki, aki szívében felfuvalkodott, kezemet adom rá, hogy nem marad büntetetlen!” (Péld. 16:5)

Uram, kérlek, adj nekem igazi alázatosságot, és add, hogy alázatosságba tudjak öltözni minden egyes napon!

Oldalak

Feliratkozás RSS - blogok csatornájára