Aki a Felséges rejtekhelyén lakik,
a Mindenható árnyékában nyugszik az,
teljes biztonságban.
2 Azt mondom az Örökkévalónak:
„Te vagy Istenem, bízom benned!
Te vagy erős kőváram,
benned védelmet találok!"
3 Akkor ő kiment a rejtett csapdából,
megment a halálos járványtól,
4 szárnyával betakar, mint fiókáit a madár,
és tollai alatt védelmet találsz.
Hűsége lesz pajzsod és páncélod.
5 Nem kell félned éjjel a váratlan támadástól,
sem nappal a lesből kilőtt nyíltól,
6 sem a homályban lopakodó, halálos járványtól,
sem a délben támadó hirtelen haláltól!
7 Még ha ezerszám hullanak is melletted,
s tízezren a közeledben,
téged akkor is elkerül a pusztító.
8 Bizony, meglátod ezt a saját szemeddel!
Előtted büntetik meg a gonoszokat!

9 Mivel ezt mondtad: „Erős kőváram az Örökkévaló,
a Felséges a menedékem!"
10 Ezért nem ér el téged a veszedelem,
s otthonodnak a pusztítás közelébe sem jöhet.
11 Hiszen az Örökkévaló parancsolt felőled,
s melléd rendelte angyalait,
hogy őrizzenek minden utadon.
12 Kezükben hordoznak,
hogy meg ne üsd lábad a kőben.
13 Bizony, oroszlán és vipera fölött jársz,
letaposod az oroszlánkölyköt és a sárkányt!

14 Az Örökkévaló mondja rólad:
„Mivel ragaszkodsz hozzám, és szeretsz,
megmentelek.
Mivel jól ismersz engem,
magasra emellek.
15 Mikor kiáltasz hozzám,
felelek.
Veled vagyok, mikor bajok vesznek körül,
kimentelek, és fölemellek!
16 Hosszú élettel teszlek megelégedetté,
és megmutatom neked szabadításomat."

„A bűnösök közé számláltatott…” – Ézs. 53:12

Miért engedte Jézus, hogy a bűnösök közé számlálják? E lenyűgöző leereszkedésnek számos erőteljes oka van. Emberi természetet magára öltve az Úr Jézus még jobb Védőügyvédünkké tudott válni. Egyes bírósági tárgyalásokon a védőügyvéd mintegy azonosul a klienssel, s a törvény szemében egyikőjük sem független a másiktól. Na már most, mikor a bűnöst az isteni törvényszék elé állítják, akkor maga Jézus jelenik meg ott. Ő áll ki, hogy a vádlásokat megválaszolja. Rámutat az oldalára, kezeire, lábaira, és ezáltal mintegy kihívást intéz az isteni Igazságszolgáltatás felé, hogy az általa képviselt bűnösök ellen akkor most milyen vád is hozható fel; kiontott vérét hozza fel védelmükként, méghozzá oly diadalmasan – hiszen közéjük számláltatott, és sorsközösséget vállalt velük! –, hogy a Bíró kijelenti: „Szabadítsd meg őt, hogy ne szálljon a sírba; váltságdíjat találtam!” (Jób 33:24)

A mi Úr Jézusunkat a bűnösök közé számlálták – azért, hogy azok megérezhessék, amint szívüket az Úr önmaga felé vonja. Mert ugyan melyikünk félne egy olyan valakitől, aki ugyanazon listán szerepel, mint amelyen mi is? Bizonyosan bátran jöhetünk Hozzá, és ismerhetjük be előtte bűnösségünket. Az ugyanis, aki közénk számláltatott, nem fog kárhoztatni minket. Merthogy nem azért lett-e bejegyezve az Úr Jézus a bűnösök listájára, hogy mi a szentek vörös listájára kerülhessünk? Krisztus szent volt, beírva a szentek közé; mi bűnösök, bejegyezve a bűnösök közé. Erre Ő átíratja nevét abból a listából ide, a fekete, vádló listára; a nevünket kiveszi a vádiratból, és beírja az isteni elfogadottság jegyzékébe – mivelhogy Jézus és az Ő népe között tökéletes áthelyezés történt. Minden „vagyonunkat”, azaz a nyomorúságunk és bűneink teljességét Jézus mind elvette; és mindaz, amivel Ő rendelkezik, a miénk lesz. Igazságosságát, szent vérét, és mindent, ami az Övé, nekünk adja hozományként. Örvendezz hát, hívő testvérem, hogy eggyé válhattál e drága Személlyel, akit a bűnösök közé számláltak; és bizonyítsd be, hogy valóban üdvösségre jutottál – azáltal, hogy nyilvánvaló módon azok közé számítod magad, akik szintén új teremtések Krisztusban. – C.H. Spurgeon

NE FÉLJ!

Az Úr Jézus az, aki ma azt mondja neked:

NE FÉLJ!

Mert én veled vagyok, mindenütt oltalmazlak, és megőrizlek téged, akárhova mégy, és visszavezetlek erre a földre. Bizony, nem hagylak el, amíg nem teljesítem, amit megígértem neked. (1 Móz. 28,15)

„Jézus most hozzájuk fordult: ’Hát ti mit mondtok, ki vagyok?’ Simon Péter válaszolt: ’Te vagy Krisztus, az élő Isten Fia’.” Mt 16,15-16

Érezted már, hogy rohamtempóban élsz? Én is éreztem.
Néha fontos félreállni, hogy meglássunk dolgokat. Nemrég eljutottam a Szentföldre. Évek óta vágytam rá. De ahogy az indulás napja közeledett, szerettem volna, ha máskorra esett volna ez az időpont, olyan időszakra, amikor nem ilyen nyüzsgő az élet.
A kimerültség egész lelkemben kezdett szétáradni, figyelmeztetve, hogy lassítsak. De hát hogyan? Döntéseket hoztam, és most a döntések visznek engem. Engem, ezt a törékeny asszonyedényt, akit a végeláthatatlan elvárások rohama készül összeroppantani.
De az utazást lefoglaltam, mennem kellett. És nagyon örülök, hogy megtettem. A Szentföldön az állandó elfoglaltság abbahagyta üldözésemet. Arra kényszerített ez a kirándulás, hogy lefékezzek, és rájöttem, mennyivel jobban érzem magam a bőrömben, ha életritmusom normalizálódik.
Jézusról is sokat tanultam közben. Az életéről. A döntéseiről. A tanulságokról, amiket levont.
Elmondjam, hogy nekem, személy szerint mi volt a legmeghatározóbb lecke? Az, hogy Jézus sohasem rohant. A kapcsolat és az irgalom alakította élete ritmusát. Jézus erős szándékkal megmaradt a lassított tempó mellett. Én is ezt szeretném.
Erre vágytam, anélkül hogy tudtam volna. Akárcsak Jézusnak, nekem is le kell fékeznem, hogy a kapcsolat és az irgalom teret kapjon az életemben.
Ahogy végigjártam a helyeket, ahol Jézus is járt, mélyen megérintett ez a gondolat. Tudta, mi a nyomás. Tudta, mi a stressz. Az emberek húzták-vonták, bárhova ment. A tömeg prédikációt kért. Az egyének gyógyulást. A tanítványok vezetést. A barátok együttlétet. A vallásos vezetők válaszokat. És egy egész világ várt megváltásra igen korlátozott idő alatt.
És ő mégsem rohant. Beszélgetett az asszonnyal a kútnál. Kinyújtotta a kezét, kapcsolatba lépett a leprással, és meggyógyította. Megérezte a vérfolyásos nő érintését, és megszüntette a betegségét. Látod? Minden interakciójában a kapcsolat és az irgalom játszott fő szerepet.
Azok pedig, akik legközelebb álltak hozzá? Ők tapasztalhatták meg leginkább, hogy nem rohan.
Szentföldi tartózkodásom alatt eljutottam arra a helyre, ahol a Máté 16,13-20 játszódik. Egy pogány templom árnyékában, ahol a legszörnyűbb tevékenységekben, emberáldozatok végzésében sürögtek-forogtak az emberek, Jézus megkérdezte tanítványaitól, hogy kinek tartják Őt. Aztán odamutatott, és így szólt: - Felépítem egyházamat, és az alvilág kapui nem vesznek erőt rajta. Összekapcsolta az igazságot Péter meghívásával. Irgalomból biztosította Pétert, hogy az egyház fenn fog maradni.
Biztos vagyok benne, hogy Péter nagyon sokszor felidézte ezt a beszélgetést.
Bátorsággal töltötte el, hogy képes legyen az egyház egyik legmeghatározóbb vezetőjévé válni. És azért is emlékezhetett, mert Jézus nem siette el ezt a beszélgetést. Mikor ott voltam, megtudtam, hogy három napig gyalogoltak, míg az Úr eljutott oda, hogy ezt a meghatározó mondatot kimondja Péternek.
Úgy tűnhet, hogy Jézus azért lassított, hogy hihetetlen erővel, lézermódra tudjon ráfókuszálni a kapcsolatra és az irgalomra.
Ha ezt most én olvasnám, valami ilyesmit mondanék a helyedben magamnak: „Nagyszerű dolog, hogy eljutottál a Szentföldre, és hogy ez segített lelassítanod, de én erre itt és most képtelen vagyok”. Megértelek. De Jézus életének ez az igazsága elérhet hozzád is.
Nem a földrajzi hely alakított át.
Megvilágosodás volt.
Jézus nem rohant, és ezért nekem se kell rohannom.
Imádkozzuk ma ezt a rövid, háromszavas imát, amire annyira nagy szükségünk van: „Fékezz le, Uram!”

Atyám, Istenem, ezt a három szót visszhangozza a szívem. Mutasd meg, Uram, hogyan lassíthatok le, és hagyhatok szent teret a kapcsolatoknak. Téged akarlak követni ebben is, hogy figyelmem fókuszpontjában a kapcsolat és az irgalom álljon. Jézus nevében, Ámen.

„Ti azonban választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet vagytok, Isten tulajdonba vett népe, hogy hirdessétek nagy tetteit Annak, aki a sötétségből az ő csodálatos világosságára hívott el titeket. Akik egykor nem az ő népe voltatok, most pedig Isten népe vagytok, akik számára nem volt irgalom, most pedig irgalomra találtatok”