"A hívő ember életében is két állomást jelent ez a két szó. Egyik: „adj nekem”, és a másik: „tégy engem…” Mikor én azt mondom, hogy „adj nekem”, add ki a részem, még csak annyit látok meg Isten jóságából, hogy Ő ad szemrehányás nélkül mindennap, akkor csak annyit látok, hogy úgy állok meg, mint aki követel. De, aki el tudja mondani, hogy „tégy engem”, akkor előttünk áll az egész hosszú út, amelyen Isten vezet, amelyen nem az a szempont, hogy majd ajándékot adj. Hanem tesz bennünket olyanokká, aminő Ő, akkor nem az ajándékok, nem az, ami ezzel a világgal elmúlik egyszer lesz a fontos, hanem az lesz a fontos, hogy „tégy engem Uram!”."

Részlet Ungár Aladár: Krisztus beszéde lakozzék bennetek gazdagon című könyvéből - A tékozló fiú példázata