Az ima sok mindent elárul elmondójáról. Például egy önző ima önző lelket sejtet. Aztán biztos volt olyan is, mikor úgy tűnt, ima helyett kívánságlistát hallottunk. Igen, ez is jó lenne, meg az is. Vannak olyan „elkápráztató” szép imák is, amit belül mégis arrogánsnak és fennhéjazónak érzünk.
A vezetők számára jó példa Nehémiás könyvének első fejezetében szereplő ima. Mit is tett Nehémiás? Amikor fülébe jutott Jeruzsálem balsorsának híre, négy hónapig imádkozott. Az első fejezetben foglalt ima nem csak egy pillanat hevében elmormolt ima volt. Ezért, ha igazán szeretnénk az imádkozásban fejlődni, érdemes magát Nehémiás könyvét, sőt még inkább ezt az imát mélyebben tanulmányozni.
Nehémiás könyvében négy titkot fedezhetünk fel arról, hogy Isten miért hallgat meg imát.
1. Kérésünk alapja Isten lénye legyen

Annak tudatában imádkozzunk, hogy Isten meghallgat bennünket. „Nagyon várom, hogy Önmagad miatt válaszolj imámra. Hűséges, szerető, csodálatos Isten vagy! Istenem számodra az én problémám egyszerű.

Nehémiás ilyesvalamivel jött Isten elé: Istenem, szeretném, hogy ha Jeruzsálemben cselekednél valamit! Pontosabban az ötödik versben azt olvashatjuk: „Ó Uram, mennynek Istene, te nagy és félelmes Isten! Te hűségesen megtartod a szövetségedet azokkal, akik téged szeretnek, és parancsolataidat megtartják”. Nehémiás három dolgot állapított meg Istenről: 1. Nagy – ez Isten helyzete
2. Félelmes – hatalmát fejezi ki
3. Megtartja szövetségét – Isten elkötelezettsége

Nehémiás mindenekelőtt elismeri, kicsoda Isten. Ez tulajdonképpen dicséret, elismerni Isten isten voltát és nagyságát. Rögtön indulásnál a megfelelő nézőpontra helyezkedik. Ha szeretnénk, hogy Isten meghallgassa az imánkat, imádkozzunk így: „Istenem azt szeretném, hogy Önmagad miatt válaszolnál. Annyi dolgot, ígéretet adtál. Hű, szerető, kegyelmes Isten vagy!” Mindezt a Bibliából tudjuk. Tehát imáinkban kéréseinket Isten isteni voltára építsük.

Még iskoláskoromban olvastam egy történetet,amelyen érdemes elgondolkodni. II György uralkodása alatt élt abban az idöben Edinburghban egy szatocs(kisebb vegyeskereskedés tulajdonosa) név szerint Demár György, aki nemcsak teát, cukrot egyebeket árult,hanem magokkal is kereskedett. Boltja alatt jo nagy pince volt,sok árut ott halmozott föl, Egy napon leküldte a szolgáloját valami különleges szappanáruért. A lány égö gyertyával ment a sötét pincébe,de-oktalanul-elfelejtette a gyertyát a lenti tartoba tenni.Amikor megtalálta a szappant ,amig a kosarát telirakta, beleszurta a melette állo nyitott zsákba, amely-szerinte-fekete magokkal volt tele. A mikor fölvitte az árut,mindkét kezére szüksége volt, a gyertyát ott hagyta ahová álitotta. A kereskedö látva , hogy a lány gyertya nélkül jön vissza a boltba rosszat sejtve kérdezte hol hagyta a gyertyát? A leány közölte , hogy a szappanos láda melett levö, fekete magokkal megtöltött zsákba szurta. A szatocs megrémült, ö tudta , hogy a vélt fekete mag-puskapor!Ha egyetlen szikra beleesik,az egész ház a levegöbe repül. De ha a gyertya ott marad a helyén, hamarosan csonkig ég....-Kapta magát lefutott a pincébe ,hiszen háza és vagyona forgott kockán.Tulajdonképpen az életét veszélyeztette,amikor lemerészkedett a pincébe hogy a gyertyát ovatosan felhozza. Odalent látta hogy a gyertya a nyitott puskaporos zsák közepén ég. Vigyázva lépett oda ,nehogy légmozgásst okozzon,azután ráhajolt a zsákra mindkét kezével a láng felé közeledett,és ujjaival elnyomta a lángot. Végül a kialudt gyertyát már megnyugodva vitte föl.Mit mondhatunk erre megdicsérjük a szatocsot -derék ember vagy Demár György !De-miért hagyod a puskaport olyan helyen,ahol egy kis vigyázatlanság ,mások tájékozatlansága életveszélyt jelent?És a lehetöségek végiggondolása. Tudnék még ilyesfajta dolgokat eseményeket idézni a multbol,de azokknál fontosabb az hogy a gyertyákban rejlö prédikáciokra figyeljünk.

Egy nagyon szép dal.......az egyik kedvencem ;)

Gyermekkoromban a gyertyák sokkal ismertebb tárgyak voltak, mint ma, a gáz és villanyvilágítás idejében. Akkor még a kénesgyufát is csodák csodájának tartották. Abban az időben olyan kevés világitó eszköz volt, hogy igazoltnak látszott az a tréfa, amelyik a luxus szót a latin lux-ból, a fény latin elnevezéséből származtatta. Szó sincs rólla, hogy fényt űzött, aki luxusban élt. Nem fogok megfeledkezni sem a bodzafa beléről, amely lakószobánkat csak gyéren világította meg, sem a fagyúgyertyákról amelyek nagyon jók voltak, sem az öntött gyertyákról, amelyeket csak társas összejövetelek alkalmával vettünk használatba, vagy akkor, ha kiválló személyiséget vártunk. Egyszer fölakasztottam egy font fagyúgyertyát egy mosóüstre. Akaratom nélkül közel jútott a tűzhöz, és az eredmény egy zsirtömeg lett a padlón. Ez lecke mindanyiunk számára:bizonyos dolgokat nem szabad nagy tűznek kitenni, hogy meg ne olvadjanak. Félő, hogy sok jó szándék csak a mindennapi élet megszokott tüzét birja el. Éppen így vagyunk sok szép ismerettel és az óhajtott tökéletesség dicséretével is, amelyekből a mai világban több van a kelleténél.... Ha már a bodzabél égésénél is takarékoskodni kellett, mennyivel inkább így kell lennie az életfény használatánál! Mint gyermekek néha tréfát űztünk a gyertyákkal. Kerítettünk egy tököt,kivájtuk, szemet, orrot és szájat vágtunk a héjába, a belsejébe gyertyát állítottunk, ügyes módon mulatságul használhattuk, de ijesztgetni is lehetett vele. De az volna a szégyen, ha ilyesmire az igazság fényét használnánk föl. Majdnem minden fiatal ismeri azt a „kiérletet”, amit csillagászati megfigyelésekhez alkalmaztak. Vettek egy üvegdarabot, gyertya fölé tartották, bekormozták, és azon keresztül figyelték a napfogyatkozást. Világosan emlékszem egy gyülésteremre, amelyben apám szokott prédikálni. A falakon elhelyezett bádog tartók gyertyái világitottak, amelyek néha szomorúan égtek, a tartókat meg kelett tisztítani.

Reményik Sándor

Kegyelem

Először sírsz.
Azután átkozódsz.
Aztán imádkozol.
Aztán megfeszíted
Körömszakadtig maradék-erőd.
Akarsz, egetostromló akarattal –
S a lehetetlenség konok falán
Zúzod véresre koponyád.
Azután elalélsz.
S ha újra eszmélsz, mindent újra kezdesz.
Utoljára is tompa kábulattal,
Szótalanul, gondolattalanul
Mondod magadnak: mindegy, mindhiába:
A bűn, a betegség, a nyomorúság,
A mindennapi szörnyű szürkeség
Tömlöcéből nincsen, nincsen menekvés!
S akkor – magától – megnyílik az ég,
Mely nem tárult ki átokra, imára,
Erő, akarat, kétségbeesés,
Bűnbánat – hasztalanul ostromolták.

Akkor megnyílik magától az ég,
S egy pici csillag sétál szembe véled,
S olyan közel jön, szépen mosolyogva,
Hogy azt hiszed: a tenyeredbe hull.

Akkor – magától – szűnik a vihar,
Akkor – magától – minden elcsitul,
Akkor – magától – éled a remény.
Álomfáidnak minden aranyágán
Csak úgy magától – friss gyümölcs terem.

Ez a magától: ez a Kegyelem.