Írások

Hozzászólások

Jokivansag. Hajnal Kiss.

Betelt a régi füzetem.
Ma este megnézegetem,
és holnap újat kezdhetek:
háromszázhatvanöt lapos,
ugyanilyen új füzetet.
Lemásolnám most szívesen
a régit, de nem tehetem.
Marad már, amilyen marad.

Ott a Mester kezével írt
sok 'láttam' a leckék alatt.
Sorakozik nem egy lapon
féligvégzett feladatom ...
a rendetlen, elégtelen ...
És ezt a régi füzetet
vizsgára vinni kell velem.
De holnap újat kezdhetek:
ugyanilyen új füzetet.
Tiszták, fehérek a lapok.

Nem szeretném elrontani.
Holnap már abba írhatok.
Talán ha jobban figyelek,
ha eztán korábban kelek,
frissebb leszek, igyekezem,
rendesebb lesz a feladat
és ügyesebb lesz a kezem.
Tollat fogok és leírom,
— ragyog a név a papíron — :
'Jézus nevében kezdem el.'

Tudom, hogy rest és rossz vagyok,
s úgy érzem, félni mégse kell.
Háromszázhatvanöt lapon
a leckét Vele írhatom.
Ô vezeti gyenge kezem.
'Jézus nevében kezdem el.'
Jézus nevében végezem.

~ Túrmezei Erzsébet
AZ ÚJ FÜZET

Draga testvereim,evel a gyonyoru versel kivanok boldog, bekes uj evet Jezussal!

Az en Miatyankom -bekuldo:Hajnal Kiss

Az en Miatyankom

Mikor a szived mar csordultig tele,

Mikor nem csonget rad, soha senki se,

Mikor sotet felho borul eletedre,

Mikor kiket szeretsz, nem jutsz az eszukbe.

O "lelek", ne csugedj !Ne pusztulj bele!

Nezz fel a magasba, remenyteljesen,

S fohaszkodj:

MIATYANK, KI VAGY A MENYEKBEN !

Mikor a maganyod ijeszton rad szakad,

Mikor kerdesedre valaszt a csend nem ad,

Mikor korulvesz a durva szok ozone,

Atkozodik a " rossz", -erre van Istene !

O "lelek",ne csugedj ! Ne roppanj bele !

Nezz fel a magasba,es hittel rebegd:

SZENTELTESSEK MEG A TE NEVED !

Mikor mindenfelol forrong a " nagyvilag" ,

Mikor elnyomasban szenved az igazsag,

Mikor szabadul a Pokol a Foldre,

Nepek homlokara Kain belyege van sutve,

O "lelek" , ne csugedj !Ne torjel bele !

Nezz fel a magasba,-hol orok feny ragyog,

S kerd: Uram !

JOJJON EL A TE ORSZAGOD !

Mikor beled sajdul a rideg valosag,

Mikor eletednek nem latod a hasznat,

Mikor magad kinlodsz, laztol gyotorve,

Hisz bajban nincs barat, ki veled torodne !

O "lelek" ne csugedj !Ne keseredj bele !

Nezz fel a magasba,- hajtsd meg homlokod,

S mond:Uram !

LEGYEN MEG A TE AKARATOD

Mikor a " kisember"fillerekben szamol,

Mikor a dragasag az idegekben tancol,

Mikor a "gazdag" milliot kolt: hogy " eljen",

S millio szegeny a " nincstol" , hal ehen,

O "lelek" ,ne csugedj !Ne roskadj bele !

Nezz fel a magasba,-tedd ossze ket kezed,

S kerd: Uram !

ADD MEG A NAPI KENYERUNKET !

Mikor eletedbe lassan belefaradsz,

Mikor hited gyongul,- sot- ellene tamadsz,

Mikor: hogy imadkozz, nincs kedved,sem erod,

Minden lazad benned,hogy tagadd meg " OT',

O "lelek ",ne csugedj ! Ne egyezz bele !

Nezz fel a magasba, s hivd Istenedet !

Uram ! Segits !

S BOCSASD MEG VETKEIMET !

Mikor hittel abban,hogy teged megbecsulnek,

Munkad elismerik,lakast is szereznek,

Mikor veritekig hajszoltad magad,

Kesobb radobentel, hogy csak kihasznaltak...!

O " lelek" , ne csugedj ! Ne ess ketsegbe !

Nezz fel a magasba , sird el Teremtodnek:

Uram !

MEGBOCSATOK AZ ELLENEM VETKEZONEK !

Mikor a " nagyhatalmak " a BEKET TARGYALJAK,

Mikor a BEKE SEHOL !csak egymast gyilkoljak,

Mikor nepeket a vesztukbe hajtjak,

S kerded:miert turod ezt ISTENEM,MI ATYANK?!

O " lelek "ne csugedj ! Ne pusztulj bele !

Nezz fel a magasba, s konyorogve szolj !

Lelkunket kikerte a " rossz ",tamad s tombol !

URAM ! MENTS MEG A KISERTESTOL !

MENTS MEG A GONOSZTOL !

AMEN !

Utohang:

S akkor megszolal a MESTER, kemenyen - szeliden,

Tavozz Satan - szunj vihar !

BEKE, S CSEND legyen !

Miert feltek kicsinyhituek?

BIZZATOK !Hisz en megigertem Nektek !

pokoli hatalmak rajtatok erot, nem vesznek

Huseges kis nyajam, EN PASZTOROTOK vagyok,

S a vegso idokig - VELETEK MARADOK !

Tancos Katalin(hajlektalan) verse

Add ossze-bekuldo Hajnal Kiss

ADD ÖSSZE! (ISKOLÁS VERSEK)
08 feb

Félve megyek az iskola felé,
Félve a Mester hő szeme elé.
Szabódva nyújtom át a füzetet,
a sok kusza, egymás alá vetett
tétova számot: „Valaki beteg…
szenved, gyötrődik, akit szeretek…
Ellenség tör reám. S magam vagyok
önmagam ellensége legnagyobb.”
A mester nézi… hosszan, komolyan,
„Bizony a feladatban hiba van.
Sorakozik a sok sötét adat,
s nem adtad hozzá a hatalmamat.”

Pirulva nézem. Ó, mennyire más,
Ahogy Ő vezet, az összeadás.
Olyan megnyugtató a vége is.
Oly biztató az eredménye is.
Hozzáadva hatalmát, erejét,
szeretetét, mely melengetve véd
mindenhez, ami nyomja a szívem,
az eredmény: „Hiszek uram. Igen.”

Túrmezei Erzsébet

Szorozd meg-bekuldo Hajnal Kiss

Szorozd meg(Iskolas versek)Megoldatlan feladatom felett
virrasztok. Hiányzik a felelet.
„Jöjj, Mesterem! Nézd, nem bírok vele.
Csak könnyeimmel öntözöm tele.
Ha éhezők könyörgő szája kér,
aszott kéz nyúl betevő falatér’,
s a lelkem olyan kifosztott, szegény:
magam is éhes, hogy’ segítsek én?
Elfogy a hit és elfogy az erő.
A kevesemmel hogy’ álljak elő?
A keveset ezeknek osztani,
hogy mindenkinek jusson valami,
jusson valami és jusson elég,
Mester , lehet?!” „Hát szorozd meg elébb!
A szorzó áldott két kezem legyen!
Emlékezzél csak! Azon a hegyen…
az ezrek… az öt árpakenyér…
s te búslakodnál a kevesedér’?
Szorozz! – Enyém az éhező sereg.
Szorozz! – Én mindig megsegítelek.
Szorozz! – Az én szolgám szegény legyen,
s ha adni kell, mindig tőlem vegyen!
Szorozz!”
Szorzok és hajnalfényben ég
a diadalmas eredmény: Elég.
Turmezei Erzsebet

Ima-bekuldo Hajnal Kiss

Gyarmati Péter: IMA

A templom csendes félhomálya
Reggelente átölel.
Imádkozom, és ilyenkor
Úgy érzem, az Úr oly közel.

Nem imakönyvet lapozok,
Nem betanult imát mormolok.
Hagyom, hogy a lelkem kinyíljon,
S feltörjenek a gondolatok.

Olykor elmerengek én,
Mennyi könyörgés és hány panasz,
Kérés, esengés szállt fel itt,
S lett a zord télből víg tavasz.
Hányan találtak enyhülést
E díszes, nagy falak között?
Hány megkínzott, megtört lélekbe
Szeretet és béke költözött.

De az is eszembe jut ilyenkor,
Vajon, hányszor szólt hálaének, hány szívből áradt köszönet?
S köszönték meg tiszta szívből a Te jótéteményeidet!

Mikor jól megy a sorunk nekünk,
Kerül a bánat és nagy az öröm.
Oly könnyen feledünk Téged,
S nem mondjuk azt: köszönöm!

Pedig, ha Te nem lennél velünk,
Nem élnénk meg a másnapot.
De hálátlan az emberi lélek,
Elfelejti, hogy mit kapott.

Te nem kérsz soha semmit, Uram.
Csak adsz Magadból oly sokat!
Szeretettel és türelemmel
Mutatod meg a jó utat.

A templom csendes magányában
Ma mindenért hálát adok Neked!
Kezedbe teszem a sorsomat,
S örömmel áldom a Neved!
ÁMEN

Sek Gusztav verse-bekuldo :Hajnal kiss

Egy festőt egyszer arra kértek, rajzolja le a békességet.
A feladat egyszerűnek látszott,
s ő nyomban neki is látott.
Rajzolt tengert, széltől mentesen,
rajta egy hajót, mely állt csöndesen.
Utasa mind lusta álomba merült ...
s a kép összegyűrve a szemétre került.
Nem békesség volt a papíron,
hanem szélcsend és unalom.

Aztán újabb rajzba kezdett,
s egy szundító öreg bácsit festett.
De békességet nem ábrázolt ez sem,
nekiállt hát, hogy tovább keressen.
Rajzolt virágot, csöndes téli tájat,
békésen legelésző birkanyájat ...
A papírkosár lassan tele lett,
s közben be is esteledett.

Ám az este sem volt békés,
messziről hallatszott a mennydörgés.
Vihar közeledett, az ég rengett,
a festő az ablaknál töprengett.
Nézte a szélben sodródó leveleket,
a villámokat, mik átjárták az eget.
A ház előtti tölgy recsegve hajlongott,
kövér esőcseppek verték az ablakot.

A festő nem tudta, tovább hogyan legyen,
Istent kérte hát, hogy csodát tegyen.
Tekintete ekkor ismét a fára esett,
s ott meglátta, amit egész nap keresett.
A fa egyik vastag benső ágán,
úgy a fának szíve táján,
a viharról szinte mit sem sejtve,
ült egy madár, fejét szárnya alá rejtve.
Nyugodtan aludt, miközben zengett az ég.
Ez hát az igazi békesség.

"Uram, te megmutattad békességedet!"
- szólt a festő, és nem tévedett.
Csodálatos isteni békesség ez,
mit a viharban alvó madár jelképez.
A világ legyen bármily nyugtalan,
ha szívünkben Isten békessége van.
Ő minden gondot vállára vesz,
s bennünket szabaddá, békéssé tesz.
Az Ő békessége tökéletes,
minden félelemtől mentes.
Nekünk szánja ezt a békességet,
s tőlünk csak egyet kér: engedelmességet.ÁMEN
Sek Gusztav verse

"Békességet hagyok nektek: az én békességemet adom nektek; de nem úgy adom nektek, ahogyan a világ adja." /Jn 14,27/

Tortenet-Csoda -bekuldo Kiss Hajnal

Ildikó Kobolák

Egy fiatal férfi a hadseregben szolgált, ahol folyamatosan megalázták, mert hitt Istenben. Egy nap a kapitány megint meg akarta alázni a csapat előtt. Kiszólította a fiatalembert, és azt mondta: - Fiatalember jöjjön ide, fogja a kulcsot és menjünk a Jeeppel. A fiatalember azt válaszolta: - Nem tudok vezetni! A kapitány azt mondta: - Hát akkor kérjen segítséget a maga Istenétől! Mutassa meg nekünk, hogy Ő létezik! A fiatalember fogta a kulcsot, és odament a járműhöz, és közben imádkozott ...... ... És leparkolt a dzsippel ott, ahol a kapitány akarta. A fiatal férfi kiszállt a kocsiból, és látta, hogy mindenki sír. Ahányan voltak, mind: - Szeretnénk szolgálni azt az Istent! A fiatal katona megdöbbent, és megkérdezte, mi folyik itt? A kapitány sírva nyitotta fel a motorháztetőt, hogy megmutassa a fiatalembernek, az autóban nincs motor. A fiú alázatosan azt mondta: Kapitány Úr!Ez az Isten, akit szolgálok, akinek semmi sem lehetetlen, az Isten, aki életet ad, annak is, ami nem létezik.
Talán azt hiszed, vannak dolgok, melyek számodra lehetetlennek tűnnek, de Istennek azonban minden lehetséges. Mindenki, aki ezt elolvassa; Imádkozom az Úrhoz, tegyen SZUPER csodat az én életemben is, Jézus nevében...

Ima Bekuldo Hajnal Kiss

Ma imádkoztam érted...
Ma imádkoztam érted, és tudom, hogy Isten meg kellett, hogy hallgassa. Éreztem a választ a szívemben, bár Ő nem szavakkal beszélt. Nem kértem gazdagságot és hírnevet, tudtam, hogy téged ezek nem érdekelnek. Sokkal tartósabb kincseket kértem Tőle. Azt kértem Tőle, hogy legyen melletted minden új nap kezdetekor. Hogy adjon neked egészséget, áldjon meg, és küldjön neked barátokat, akikkel együtt járhatod az utadat. Boldogságot kértem számodra a kis és nagy dolgokban egyaránt. De leginkább szerető gondoskodásáért imádkoztam.
Legyetek aldottak es joszerencsesek!

A satan meg most is

Vers
A satan meg most is kisertget
A minap elem tett egy jegyzeket,
Melyre vetkeim hosszu sorban,
Egyenkent is fel voltak irva.

Elem tette,s ram vigyorgott.
Jaj Istenem!Minden ott volt,
Minden vetkem,bunom felirva,
Mi lessz velem?kerdeztem sirva.

Hat mi lenne?mondta nevetve,
Nem juthatsz el az orok eletre,
Az udvossegbol ki vagy zarva,
S en zokogtam elitelt,arva.

Ekkor Valaki hozzam lepett,
S keresztul huzta a jegyzeket,
De a keze at volt szegezve,
S a verevel irta ra FIZETVE!

Túrmezei Erzsébet: Első aranymondásom

Elso aranymondasom
Túrmezei Erzsébet - Első aranymondásom
2015-02-21 11:53:04, szombat

Az eget rőtszínűre festve,
tűz volt falunkban egyik este.
S amikor másnap reggel jártam ott,
láthattam az üszkös romot,
s azt olvashattam a kormos falon:
"Látod, a tűz micsoda hatalom!"

Ötéves koromban történhetett.
Este édesanyám lefektetett.
Az imádságot elmondtam hibátlan,
s szemem álomra zártam.
De szívem elfogta a félelem.
Ha újból tűz támadna hirtelen!
Rekedten kongna a harang megint,
és ami szép, kedves, elégne mind!

Édesanyám odajött: miért nem alszom?
Aggódva simogatta meg az arcom.
Elpanaszoltam, miért remegek:
A sötétben talán rossz emberek
lopódzkodnak és meggyullad a ház,
amikor senki nem vigyáz!
S édesanyám - most is emlékezem -
akkor összekulcsolta a kezem,
és az első aranymondásra engem
akkor tanított életemben.

,,Hogyha Isten velünk, ki ellenünk?"
Mi az Ő oltalmában pihenünk,
Ő vigyáz reánk minden pillanatban.
,,Ha Isten velünk"... Mondtam, mondogattam...
S nem ijesztett a romok képe sem...
Nemsokára aludtam édesen.
Azóta már a fél világ is égett,
Édesanyám, most is áldalak téged,
hogy kezem akkor este összetetted,
hogy ezt a hitet szívembe vetetted.
Azóta annyi minden porba hullt.
Sok emléket eltemetett a múlt.
De átkísér ezernyi változáson
ez az én legelső aranymondásom.
Kinyílnak, elhervadnak a virágok,
de ez a virág nem hervad el, látod.
Édes vigaszával járunk-kelünk:
,,Ki ellenünk, ha az Isten velünk?"

S mit akkor meg se köszöntem talán,
most köszönöm neked, édesanyám.

Vers bekuldo Hajnal Kiss Nagyvarad

KARACSONYI VALLOMAS
Szeretem az Ur Jezust,
mert eljott erettem,
mint fenyes egi Csillag,
hogy mennybe vezessen.
Szeretem az Ur Jezust.
Ove volt minden kincs,
s most jaszol olen nyugszik,
meg agyacskaja sincs.
Szeretem az Ur Jezust.
Szeretem. Imadom.
Ertem lett ilyen szegeny.
O az en Megvaltom !
(ismeretlen szerzo)

Vers bekuldo Hajnal Kiss Nagyvarad

Igeret csillaga
Betlehem felett egy
fenyes csillag tamadt;Isten igeretet
kuldi a vilagnak.
Nem bizhatta masra,
tengernyi a vetek.
Fia jott el kozenk:
az Ige teste lett.
Angyalok hirdettek
oromuzenetet,
harfa lagy hangjara
egi kar enekelt.
Istennek Szent Fia
emberre lett ertunk:
felaldozva magat
eltorolte vetkunk.
Orok elet napja
fenyesen felragyog
azokra, kik ma is
latjak a csillagot.
Turanyi Maria v. (Reszletek)

Bekuldo Hajnal Kiss Nagyvarad

Máté László: Karácsonyi ajándék
A férfi lassan megmozdult, átfagyott tagjait dörzsölgette. Gondolataiban, a régmúlt karácsonyok emlékei kavarogtak.
A meghitt gyerekkori karácsonyok, amikor a nagy barna mackót, vagy a villanyvonatot kapta. A későbbi éveken, amikor már felnőttként saját családjával ünnepelt.
A kislánya földöntúli boldogsága a játék baba, vagy a bababútor láttán.
Istenem, hogy tudott örülni, és mennyire szeretett hozzábújni - gondolta a férfi. Mennyire apás volt.
Már régóta nem várta a karácsonyokat, sőt egy idő óta egyenesen gyűlölte.
A válása utáni magányos karácsonyokra sem szívesen gondolt. Amióta pedig az utcán tengette életét, gyűlölt minden ünnepet.
Ez a hatodik karácsony, amit hajléktalanként az utcán élt meg, és számára csak az emlékek maradtak.
Megszokta a számkivetettek és megvetettek életét. Először még zavarta egy-egy szánakozó adomány elfogadása, mára azonban a teljes közönyösség és beletörődés vált az életszemléletévé.
A telet nem szerette a hideg miatt, a többi évszakok elfogadhatóvá váltak. A lényeg, hogy legyen egy kis ennivaló és néha-néha valami innivaló.
Az ital, az jó. Elbódít és segít elfeledtetni a kilátástalan helyzetet.
Ismét érezte a csontokig hatoló hideget. Felnézett az égre és úgy gondolta, 10-11 között lehet az idő.
Elhatározta, hogy minden ellenérzését félretéve, elmegy a menhelyre ebédelni.
Nem szerette a menhelyet. Nem tudta meghatározni az okát, de nem szerette. A menhelyen jó meleg, néhány ismerős sorstárs barátságos köszöntése, és ünnepinek éppen nem nevezhető ebéd fogadta.
Az ebédosztó, mikor rákerült a sor megkérdezte, tegnap este miért nem jött, hiszen sült hús volt és még egy szelet sütemény is.
A férfi csak megrántotta a vállát, de nem válaszolt. Az ebédosztó - mintegy kárpótlásul - két kemény tojást adott a főzelék mellé.
A leves meleg és sós volt. Más jót nem igen lehetett elmondani az ételről.
A főzelék íztelen volt, ráadásul nem is szerette. De meg kell enni, mert szüksége van az energiára. A férfi lassan evett és minden falatot jól megrágott.
Nem volt miért sietni. Régóta nem volt miért sietni.
A két tojást a végére hagyta, majd gondolva a holnapra is, csak az egyiket ette meg. A másik kemény tojást egy kétes tisztaságú zsebkendőbe csavarta és a szatyorba rejtette.
Amikor kifelé indult, meglátta a menhely vezetőjét. Nem akart vele találkozni, mert tudta, hogy megint rákezdi, hogy miért az utcán tölti az éjszakát. Szerencséje volt, mert megállították a menhely vezetőjét. A férfi kihasználva a helyzetet, gyorsan távozott.
Az utcán csoszogva megindult a körút felé. Azt gondolta, karácsony lévén az emberek talán adakozóbbak. A szokott helyére ment. Igaz, nem a legjobb hely volt a körúton, de néha egészen jó kis pénz összejött.
A forgalom hullámzó, de inkább gyér volt. Ennek megfelelően a kocsiból kinyújtott forintok is igen kevés összeget adtak ki. Már sötétedni kezdett, és alig több mint négyszáz forint gyűlt össze. Megvárom, amíg teljesen besötétedik gondolta a férfi, azután elmegyek. Sok jó már úgysem lesz.
Ahogy csoszogott a kocsik között látta, hogy a következő autó ablaka leereszkedik és egy kéz az alamizsnát nyújtja. Óda csoszogott, hogy elvegye a pénzt.
A férfi és a sofőrülésen ülő nő tekintete egyszerre találkoztak. Mindketten megkövülve nézték a másikat.
- Apa? - csúszott ki önkéntelenül a nő száján a kérdés.
- Kislányom - dadogta a férfi zavartan.
A lámpa zöldre váltott, de a nő nem indult el. A két ember zavartan megmerevedve nézte egymást.
- Anya miért nem indulsz már? - csivitelte a hátsó ülésen ülő aranyszőke hajú kisfiú.
- Drágám, valami baj van? - kérgezte a nő mellett ülő férfi is.
A hátsó kocsik előbb bősz dudálásba kezdtek, majd szép sorban kikerülték a zöld lámpánál veszteglő kocsit.
A nő visszarakta a fémpénzt a tárcájába, hosszasan kotorászott benne, majd a férfi kezébe nyomott két papírbankót. Az ismét zöldre váltó lámpánál, visító kerekekkel indítva, vadul elszáguldott az autó. A férfi a kezében lévő két darab ötezrest nézte, és szeme megtelt könnyel.
Először könnyezett amióta az utcán él, és először érezte, hogy megalázták.

Vers

Túrmezei Erzsébet
Pótvizsga szeretetből
A Mester nagy iskolájában
Ma szeretetből pótvizsgáztam
Tanítóm előtt remegve álltam.
Az első vizsgám én elbuktam,
A tételt bár kívülről tudtam,
De gyakorlatilag azt előadni nem tudtam.
Szerettem én ki engem szeret,
Minden jó embert, akit csak lehet,
De az ellenségemet?!
Aki rágalmaz, kinevet?
Ad mindenféle csúfos nevet,
Gyaláz és megaláz engemet?
Ilyet nem tudok szeretni: - NEM!
És ezt húztam ki, ez volt a tételem.
Hogy ellenségemet is szeressem.
Szereted? - kérdezte tanárom,
Az én Mesterem és Megváltóm.
Nem tudom! - hiába próbálom.
Szelíden mondta, de erélyesen:
Pótvizsgára mész! És ha mégsem
Tanulod meg, megbuksz egészen.
A szeretet nehéz tétel.
A legtöbben ebben buknak el,
Mert aki bánt, azt is szeretnünk kell.
De Mesterem tovább tanított,
Különórára hívott,
Szeretetével sokat kivívott.
Mutatta kezén, lábán a sebet,
Hogy mennyit tehet a szeretet,
Eltűri a kereszt-szegeket.
Eltűri a gúnyt, gyalázatot,
Töviskoronát, nehéz bánatot.
A dárdaszúrást, mit értem kapott.
Megrendültem egész szívemben.
Hát a szeretet ilyen végtelen?
Tanítóimtól tanulni kezdtem.
Megnyerheted vele úgy lehet,
Hogy ő is megtér, hogy ő is szeret,
Ha látja a te szeretetedet.
Így tanított, szívem felrázta.
Látta, hogy hajlok a tanításra.
Szeretetét szívembe zárta.
És most pótvizsgáztam belőle,
Ott volt ellenségem is,
Gúnyos megjegyzést kaptam tőle.
De én szeretettel feleltem,
S e szeretettel őt megnyertem,
És a pótvizsgán általmentem.
Tovább tanulok, tovább megyek.
Vannak szeretet egyetemek,
Magasak, mégsem elérhetetlenek.
Mert más tudományt, sokat tanulhatok,
Megcsodálhatnak, úgy vizsgázhatok,
De ha szeretet nincsen bennem
Semmi vagyok

Vers

Öreg szívem.....

Öreg szívem, mint vén hegedű húrja,
megkopott már, nem cserélhetem újra!
Az idő elszállt, csak emlékeimből élek,
sírva, kacagva néha vissza-vissza nézek.
Mit tettem én? Mennyi jót, vagy rosszat?
Istenem még milyen feladatokat oszthat?
Öreg szívem, mint vén hegedű húrja,
megkopott már, ki tudja, meddig bírja?
A legnagyobb kincs, mit életemben kaptam,
két szép gyermek, kiknek életet adtam.
S, most végre már nagymama is lettem,
kis unokámat nézve, csak félve kérdezem:
Mondd Jó Uram, mennyi időt adsz még?
Láthatom-e hogy nő ez a kis csöppség?
Ígérem én, hogy jó bárányod leszek,
amit csak kérsz én mindent megteszek!
Csak még egy kis időt adj énnekem,
nézzem, hogy boldogul mindkét gyermekem!
Öreg szívem, mint vén hegedű húrja,
megkopott már, de talán még elbírja!
Tisztességgel elvégzem a munkám,
ott vagyok, ahol éppen szükség van rám.
Öreg szívem, mint vén hegedűn a húr,
elpattansz te is, ha úgy dönt majd az Úr!
Róna Katalin

vers

LEHETETLEN
(Bódás János)

Te azt mondod, hogy lehetetlen
És leereszted a kezed,
Csüggedt-fásultan belenyugszol:
Ha nem lehet, hát nem lehet!

Te azt mondod, hogy lehetetlen
S befagy az ajkad, a szíved,
Már alig mersz, s kihal belőled
Minden nagy, hősi lendület.

S miattad dúlhat itt a gazság,
Fertőzhet a bűn, a kapzsiság,
Hagyod, hadd rohanjon vesztébe
Dühödt őrültként a világ.

Hát mit tehetnék? Nincs hatalmam;
Se szó, se vér, se könny, se jaj,
Se ész, se fegyver nem segít már,
Se ezer nábob, se arany...

Legyen mi lesz... ha ég az erdő,
Ki oltja el, s mit ér a gát,
Ha a tenger kilép medréből,
S őrültként dobálja magát?

Lehetetlen, - hát lehetetlen!
Méreggel, átokkal teli
A világ, - szenny, láz, kelevény már!
Lehetetlen megmenteni.

Így szólsz, mert hitvány, nyavalyás vagy,
S tapló van melleden belül.
És nem tudod, hogy a hívőnek
A lehetetlen sikerül!

Szavára forrás kél a pusztán,
A néma szól. a béna megy,
Manna hull, a hegyre hág a tenger,
Vagy a tengerbe lép a hegy!

Szeretet lesz a gyűlöletből,
A büszke megalázkodik,
A kapzsi ingét odaadja
S a káromló imádkozik!

Vizen játhatsz, tüzön mehetsz át,
Ha hiszel! - s mindez nem mese,
Példák beszélnek, nézd, körülvesz
A "bizonyságok fellege"!

Higgy, és minden lehet! Ne ejtsd
Le csüggedt-fáradtan fejed,
Lehet béke, lehet bocsánat,
Új élet, jóság, szeretet...

Erő, fegyver, ész, pénz, ravaszság,
Könyörgés, - semmi nem segít:
De megmentheti a világot
A legnagyobb erő: A HIT!

vers

BOLDOG VAGYOK - Máté 5:2-12
(Losonczi Léna)
Boldog vagyok, mert szememet
fel, a hegyekre emelem,
lábadnál hallva tanításod,
édes Megváltóm, Mesterem.
Boldog vagyok, mert szegény lelkem
Általad gazdag lehetett,
boldog, ha bűnöm miatt sírok,
mert vigasztalást nyerhetek.
Boldog vagyok, ha a szívemben
alázat, csend és béke van,
boldog, ha embertársaimhoz
mindig szelíden szól szavam.
Boldog vagyok, mert szent Igédre
lelkem naponta éhezik,
s az igazságra szomjazó mind
- tudom - megelégíttetik.
Boldog vagyok, ha megbocsátok,
mert én is irgalmat nyerek,
boldog, mert megtisztított szívvel
meglátom majd Istenemet.
Boldog vagyok, mert megváltottként
békességre igyekezem,
és Jézus Krisztus érdeméért
gyermekének neveztetem.
Boldog vagyok, ha Őérette
háborúságot szenvedek,
ha kicsúfolnak és megvetnek
a hitemért az emberek.
Boldog vagyok, ha szidalmaznak,
ha gonoszt szólnak ellenem,
mert tudom - Jézus megígérte -,
a mennyországban lesz helyem.
Boldog vagyok, ujjong a lelkem,
mert a jutalmam végtelen,
bőséges lesz ott fenn a mennyben,
hol dicsérhetem Istenem!

Az Istenfelo elet ereje.

Az istenfélő élet ereje
Tertullianus, az egyik nagy egyházatya mondta, hogy ő és a legtöbb, pogányságból megtért ember nem úgy fogadta el Krisztust, hogy könyveket olvasott vagy prédikációkat hallgatott, hanem figyelte, hogy a keresztyének hogyan élnek és hogyan halnak meg.

Ket zsebkendo.

Két zsebkendő
A kis óvodás minden reggel két zsebkendőt vitt magával.
Az óvónő megkérdezte, hogy miért teszi:
- Az egyiket azért viszem, mert abba fújom ki az orromat.
A másikat pedig azért, hogy felszárítsam vele a síró társaim
könnyét. - Van nálad két zsebkendő?

vers

A KERESZT:
Van, aki büszkén viszi, hisz senki se látja
Hogy vérzik a válla és sebes a háta.
Van aki alázattal és lehajtott fővel
viszi a keresztjét,…krisztusi erővel.
Van, aki morogva, zúgolódva viszi,
minden sarkon megáll, ha lehet leteszi.
Van, aki dicsekszik, örül, ha megszánják
hazug könnyek sokszor áztatják orcáját.
Van, aki keresztjét más vállára rakja,
abban a hiszemben, hogy vissza nem kapja.
Van, aki félrenéz, hol jobbra, hol balra,
segít embertársán, ő segít, te balga.
Én a keresztemet fiatalon kaptam,
elfogadni, hej, sehogy sem akartam.
Sírtam, lázadoztam, még össze is törtem,
oh, csodák csodája! Összenőtt előttem.
Azután felvettem gyenge vállaimra,
tudtam, hogy elkísér hűen a síromba.
Tövises utakon elgyengült a lábam,
vittem a keresztem, meggörbült a hátam.
Elestem, felkeltem, így ment éveken át,
vittem és cipeltem a nehéz keresztfát.
Elmentem messzire, idegen országba,
oda is elkísért a keresztem fája.
Akiket szerettem, azok egytől-egyig,
azok kigúnyolnak, lettek ellenségim.
Tövis koszorúmat a fejemre nyomják,
könnyeim patakját szélesebbre ássák.
Mivel keresztemet nehéznek tartottam,
azért még hozzá egy fakeresztet kaptam.
Oda van az téve gyermekem sírjára,
egyből kettő lett a keresztem fája.
Már megöregedtem, hajam fehér lett,
de az én keresztem súlya nem lett könnyebb.
Naponta növekszik a keresztem súlya,
vagy én lettem gyengébb, s a vállam nem bírja.
Ó, sokszor de nagyon szeretném letenni,
Azt hiszem, tovább már nem is lehet vinni,
Vérzik a szívem, lelkem roskad össze,
De az én keresztem hű hozzám örökre.
Cirenei Simon, ki vinni segíted,
A jó Isten áldjon meg érte Tégedet.
Amikor meghalok, eltemetnek engem,
letűzik síromra nagy, nehéz keresztem.
Bocsásd meg Jézusom, hogy zúgolódva vittem,
És most visszaadom Neked a keresztem.
Csak azt az egyet kérem Tőled, Én Istenem,
Lelkemet vedd hozzád, magadhoz az égben!
ÁMEN

Új hozzászólás

Filtered HTML

  • A webcímek és email címek automatikusan linkekké alakulnak.
  • Engedélyezett HTML elemek: <a> <em> <strong> <cite> <blockquote> <code> <ul> <ol> <li> <dl> <dt> <dd>
  • A sorokat és bekezdéseket a rendszer automatikusan felismeri.

Plain text

  • A HTML jelölők használata nem megengedett.
  • A webcímek és email címek automatikusan linkekké alakulnak.
  • A sorokat és bekezdéseket a rendszer automatikusan felismeri.