Akkor vettem észre, mikor épp kifelé mentem a szobából. Arca komorsága elnehezült szívre utalt. Kérdőn néztem rá, mire csak nemet intett a fejével. Előzőleg azért imádkoztunk, hogy jó hírt kapjon, igen választ egy lehetőségre, amiért nagyon sokat dolgozott. Behívták, de végül nem őt választották.
Ismertem ezt a fájdalmat. Úgy hívják, hogy elutasítás. Én is várakoztam izgatottan, csak azért, hogy megtudjam, nem vettek fel.
Talán te is találkoztál már az illetéktelen, soha nem várt betolakodóval: az elutasítással.
Keményen dolgozol, hogy megnyerj egy előléptetést, de átnéznek rajtad. Igyekszel szerető feleség lenni, de férjed mégis elhagy. Jószándékú barátok ilyenkor bizonygatják nekünk, hogy „Isten tervei és időzítése mindig tökéletes.” Mély együttérzéssel biztatnak: „Bízzál Istenben”. De olyankor, mikor lecsap ránk az elutasítás, bizalmunknak valami feltöltésre van szüksége. Kell valami, mikor a gödörben vagyunk. Nos, ezeket a perceket kell dicsőítésre használnunk.
A dicsőítés (dicsőítő zsoltárok, énekek, Te Deum) meg tudja gyógyítani az elkeseredést, jobban, mint a puszta szavak. Mikor fájdalmunkon át dicsérjük Istent, Ő természetfeletti erővel tölt el, hogy megtegyük, amit magunktól képtelenek lennénk: fölébe kerüljünk a helyzetnek, amiben vagyunk. Dicsőítésünk figyelmünket a bajunkról Istenre emeli, és átéljük, hogy Ő mindig szívesen lát minket jelenlétébe.
Könnyű Istent dicsőíteni, mikor jól megy a sorunk, boldogok és sikeresek vagyunk. Amikor viszont elutasítás ér, nehéz dicsőíteni Őt. Áldozatnak éljük meg. Nem mindig könnyű hálatelt szívet nyújtani áldozatként az Úrnak, mikor úgy érezzük, nincs miért hálásnak lennünk. A Zsidókhoz írt levél szerzője mégis azt tanácsolja, hogy „vigyük Isten elé a dicsőítés áldozatát mindenkor, azaz nevéről vallást tévő ajkaink gyümölcsét.” Ahogy a gyümölcs ízét édesnek, kellemesnek érezzük, ugyanígy édes és kellemes a dicsőítés az Úrnak.
A fájdalomból - és legyünk őszinték: az önsajnálatból - dicsőíteni olyan erőt igényel, amivel nem rendelkezünk. De a levél szerzője biztosít róla, hogy a nehéz percekben Jézus által képesek vagyunk a dicsőítésre.
Ahogy rákapcsolódunk az Ő erőforrására, dicsőítés-áldozatunk még több erőt generál a dicsőítésre, és ebből még több dicsőítés fakad. Gyönyörű kör! A dicsőítés felemeli tekintetünket az elutasításról, és arra fordítja, amit Jézustól kapunk: békességet, vigazstalást, elfogadást.
Pár nappal később emailben megkérdeztem, hogy van. Többször tudott egyedül időt szakítani a dicsőítésre, és az elutasítás fájdalma enyhülni kezdett. Eltűntek a problémái? Az elutasításból elfogadás lett? Nem. De szomorúsága örömre változott, mikor figyelmét a dicsőítésre fordította, ami Urának édes és jóleső ajándék.

Uram, köszönöm, hogy mindig megadod azt, amire szükségem van. Még arra is Te adsz erőt, hogy dicsőíthesselek. Káprázatos vagy, Istenem! Segíts, hogy amikor elutasítás ér, jusson eszembe, amit ma tanultam. Jézus nevében, Ámen.

Egy gondolat a házasságról: A tökéletes férj nem várja el, hogy a felesége tökéletes legyen. A tökéletes feleség nem várja el, hogy a férje tökéletes legyen. De mindkettőnek van egy tökéletes Megváltója Jézus Krisztus személyében. A Szent Szellem késztetett rá, hogy ezt leírjam. Meglehet, éppen neked van rá most szükséged!

Vajon Isten nem szolgáltat igazságot választottainak,

akik éjjel nappal hozzá kiáltanak?” (Lk.18/7.)

Hiszünk-e abban, amit teszünk, látjuk-e értelmét? Talán kissé furcsa történetet olvashatunk az evangéliumban. Egy városban élt egy bíró, aki Istentől nem félt, embertől nem tartott. Ugyancsak élt ott egy özvegyasszony is. Elment hozzá és kérte, hogy tegyen igazságot ügyében. A bíró vonakodott. Az özvegy pedig nem adta fel, kérésével újra és újra előállt vele. Később az igazságszolgáltatás embere így gondolkodott: „Noha Istent nem félem, embertől nem tartok, mégis, mivel alkalmatlankodik ez az özvegy, igazságot teszek neki…” (vö. Lk.18/1-8.)

Az igazán fontos dolgoknak „súlyuk” van, ezért aztán legtöbbször csak komoly erőfeszítések árán lehet megszerezni őket. De ha elhatározásunk elég erős, többszöri kudarc ellenére sem mondunk le szándékunkról. Gyakran tűnik úgy, Isten jobban megpróbálja az őt félőt, hiszen azt látjuk – legalábbis rövid távon – a gátlástalan, a tisztességtelen eszközökkel „játszó” a világban könnyebben érvényesül. Így nem csoda, ha felmerül a kérdés: meghallgatja-e Isten az embert? Vajon teljesül-e kívánságunk? Hogy hol, mikor és milyen módon – nem tudjuk. Mindenesetre a sok-sok erőfeszítés árán megszerzett dolgait, javait, ismereteit... féltve őrzi az okos ember. A Szentírás tanításából pedig világosan kiderül, hogy minden őszintén kimondott fohász és imádság meghallgatásra talál. Igaz nem mindig az elképzeléseink szerint teljesül…

"A Krisztus beszéde lakjék bennetek gazdagon." (Kolossé 3:16a)

Éppen úgy, ahogyan enned kell, hogy erőd legyen, lelki táplálékra is szükséged van, a lelki teherbíráshoz. A Biblia úgy beszél magáról, mint szellemi táplálékról - a szellemi életünk víze, teje, kenyere és húsa. Ez minden, ami kell a létfenntartáshoz.

Ha építési vállalkozó vagy, akkor nem fogsz dilemmázni azon, hogy kiküldj-e dolgozni egy olyan srácot, aki két hete semmit sem evett. Ha egy hadsereg parancsnoka vagy, akkor sem fogsz olyan embert kiküldeni harcolni, aki már egy hónapja koplal. Igazam van? Táplálni kell magunkat, hogy erőnk legyen megvalósítani az előttünk álló feladatokat.

Nem sok sikerre számíthatsz a szellemi harcodban, ha halálra éhezteted magadat. Ezért szükségünk van arra, hogy táplálkozzunk az Isten Igéjével.

Ellentétben a fizikai étellel, ahányszor csak magamhoz veszem Isten szavát, egyre jobban éhezem azt. Minél inkább érzékelem és látom, hogy Isten mennyire jó, annál inkább vágyom Rá.

A Biblia azt mondja a Kolossé 3:16-ban, "A Krisztus beszéde lakjék bennetek gazdagon". Pál azt mondja nekünk, hogy mélységes és éltető módon vegyen lakozást a Biblia az életünkben.

Akkor hát, hogyan táplálkozhatunk Isten Igéjéből, mit tehetünk, hogy ez megvalósuljon?

• Fogadd be a hallott Igét a füleddel. Kötelezd el magad arra, hogy jársz gyülekezetbe és hallgatod a prédikáción keresztül Isten Szavát.

• Olvasd a Szentírást a szemeiddel. Ahogy már mondtam, önmagában az, hogy van egy Biblia az otthonunkban, még nem fogja megáldani az életünket. A szívedben is ott kell lennie a Bibliának!

• Kutasd Isten beszédét a kezeiddel és a száddal. Amikor tanulmányozod az Isten szavát, fogj egy tollat a kezedbe. Írd le, mit tanított Isten. Amit felfedeztél, azt oszd meg más hívőkkel is vagy a környezetedben levő kiscsoportban.

• Gondolkodj az Igén az elméddel. Töprengj és elmélkedj az Isten Szaván.