Alázat

Az egyik, igen-igen értékes istenfélő tulajdonság nem más, mint az alázatosság — mert telve van szépséggel, kedvességgel és dicsőséggel. Ez az az öltözék, melyet Megváltónk is mindig hordott. Ez az a jellemvonás, amely olyan vonzóvá tette mindazt, amit Urunk tett és mondott. Ez egyike legszebb öltözékeinknek, és e nélkül a szív általában mezítelen: „Mindnyájan pedig, egymásnak engedelmeskedvén, az alázatosságot öltsétek fel!” (1Pét. 5:5)

Mivelhogy híjával van az alázatosságnak — az Egyház szét van szaggatva és sokfelé lett szakítva a megosztások miatt. Az alázatosság hiánya miatt — a hívők számos megpróbáltatást és kereszteket okoznak maguknak, és a bajok és lelkiismeret-furdalások keserű magjait vetik el.

Ha igazán alázatos lennék, boldognak kellene lennem, hiszen az ilyenekkel lakozik az Úr, Jahve: „Mert így szól a magasságos és felséges, aki örökké lakozik, és akinek neve szent: Magasságban és szentségben lakom, de a megrontottal és alázatos szívűvel is, hogy megelevenítsem az alázatosok lelkét, és megelevenítsem a megtörtek szívét.” (Ézs. 57:15) Az alázatos szívűekre az Úr megbecsüléssel, szeretettel és gyönyörködve tekint: „Hanem erre tekintek én, aki szegény és megtörött lelkű, és aki beszédemet rettegi.” (Ézs. 66:2)

„A kevélységet és felfuvalkodást gyűlölöm!” (Péld. 8:13)
A büszkeség tehát…
felettébb utálatos Isten szemében,
ártalmas az emberekre nézve, és
a sátán egyik erőssége bennünk.

„Az Isten a kevélyeknek ellene áll, az alázatosoknak pedig kegyelmet ad!” (Jak. 4:6) A büszkét az Úr távol tartja magától, és nem engedi meg, hogy igazán az Ő közelébe kerüljön: „Noha felséges az Úr, mégis meglátja az alázatost, a kevélyt pedig távolról ismeri!” (Zsolt. 138:6) Sőt, örök pusztulással fenyegeti őket: „Utálatos az Úrnak mindenki, aki szívében felfuvalkodott, kezemet adom rá, hogy nem marad büntetetlen!” (Péld. 16:5)

Uram, kérlek, adj nekem igazi alázatosságot, és add, hogy alázatosságba tudjak öltözni minden egyes napon!