Szabó Ferenc blogja

Felszántja földünket... J.R. Miller

A Bibliában található egy gyakorta használt szemléltetés, a szántás, ami igencsak sokatmondó. Kereszténnyé formálódásunk kezdeti fázisában is ez történik az életünkben: szántás. Az ember szíve kemény, és ezért elsőként az ekének kell átmennie rajtunk – azért, hogy szívünk kemény talaja feltöressen, és meglágyulhasson.

„A bűnösök közé számláltatott…” – Ézs. 53:12

„A bűnösök közé számláltatott…” – Ézs. 53:12

Miért engedte Jézus, hogy a bűnösök közé számlálják? E lenyűgöző leereszkedésnek számos erőteljes oka van. Emberi természetet magára öltve az Úr Jézus még jobb Védőügyvédünkké tudott válni. Egyes bírósági tárgyalásokon a védőügyvéd mintegy azonosul a klienssel, s a törvény szemében egyikőjük sem független a másiktól. Na már most, mikor a bűnöst az isteni törvényszék elé állítják, akkor maga Jézus jelenik meg ott. Ő áll ki, hogy a vádlásokat megválaszolja. Rámutat az oldalára, kezeire, lábaira, és ezáltal mintegy kihívást intéz az isteni Igazságszolgáltatás felé, hogy az általa képviselt bűnösök ellen akkor most milyen vád is hozható fel; kiontott vérét hozza fel védelmükként, méghozzá oly diadalmasan – hiszen közéjük számláltatott, és sorsközösséget vállalt velük! –, hogy a Bíró kijelenti: „Szabadítsd meg őt, hogy ne szálljon a sírba; váltságdíjat találtam!” (Jób 33:24)

A mi Úr Jézusunkat a bűnösök közé számlálták – azért, hogy azok megérezhessék, amint szívüket az Úr önmaga felé vonja. Mert ugyan melyikünk félne egy olyan valakitől, aki ugyanazon listán szerepel, mint amelyen mi is? Bizonyosan bátran jöhetünk Hozzá, és ismerhetjük be előtte bűnösségünket. Az ugyanis, aki közénk számláltatott, nem fog kárhoztatni minket. Merthogy nem azért lett-e bejegyezve az Úr Jézus a bűnösök listájára, hogy mi a szentek vörös listájára kerülhessünk? Krisztus szent volt, beírva a szentek közé; mi bűnösök, bejegyezve a bűnösök közé. Erre Ő átíratja nevét abból a listából ide, a fekete, vádló listára; a nevünket kiveszi a vádiratból, és beírja az isteni elfogadottság jegyzékébe – mivelhogy Jézus és az Ő népe között tökéletes áthelyezés történt. Minden „vagyonunkat”, azaz a nyomorúságunk és bűneink teljességét Jézus mind elvette; és mindaz, amivel Ő rendelkezik, a miénk lesz. Igazságosságát, szent vérét, és mindent, ami az Övé, nekünk adja hozományként. Örvendezz hát, hívő testvérem, hogy eggyé válhattál e drága Személlyel, akit a bűnösök közé számláltak; és bizonyítsd be, hogy valóban üdvösségre jutottál – azáltal, hogy nyilvánvaló módon azok közé számítod magad, akik szintén új teremtések Krisztusban. – C.H. Spurgeon

„Az Úr mindnyájunk vétkét ő reá veté.” (Ézs. 53:6)

„Őreá!” (J.H. Jowett)

„Az Úr mindnyájunk vétkét ő reá veté.” (Ézs. 53:6)

Hadd mondjak el nektek egy álmot, melyet az egyik közeli barátom álmodott valamelyik éjjel. Fantasztikusan szép, dicsőséges, napsütötte hegyláncot látott, melynek az alacsonyabban fekvő lejtőit fehér köd borította. „Uram – kiáltotta –, kérlek add, hogy e magasságokban lakozhassam!” „Akkor először is a völgybe kell aláereszkedned!” – válaszolta egy hang.

Lement tehát a völgybe. És ott, a mélyben viszont hirtelen úgy tapasztalta, hogy mindenféle vad, ocsmány és utálatos dolgok vették körül. És ahogyan ránézett ezekre, észrevette, hogy saját bűnei megtestesüléseit látja! Ott tolongtak mind – még a régen elkövetett vétkei is, és fenyegetőn csikorgatták fogukat feléje!

Aztán hallotta, hogy Valaki közeledik, és ösztönösen tudta: az Úr az! És annyira elszégyellte magát, hogy köpenyével befedte arcát, és csak állt hallgatagon. És a szent Jelenlét egyre közelebb és közelebb jött, míg aztán csendesen az Úr is megállt előtte. Egy idő után a barátom, kellő bátorságot összegyűjtve, felemelte köpenye sarkát, és kitekintett a szent Jelenlétre – és íme, az összes undorító dolog Őrajta volt!

„Az Úr mindnyájunk vétkét ő reá veté.”

Az öltözék, melyet Megváltónk mindig hordott! James Smith (1802—1862)

Alázat

Az egyik, igen-igen értékes istenfélő tulajdonság nem más, mint az alázatosság — mert telve van szépséggel, kedvességgel és dicsőséggel. Ez az az öltözék, melyet Megváltónk is mindig hordott. Ez az a jellemvonás, amely olyan vonzóvá tette mindazt, amit Urunk tett és mondott. Ez egyike legszebb öltözékeinknek, és e nélkül a szív általában mezítelen: „Mindnyájan pedig, egymásnak engedelmeskedvén, az alázatosságot öltsétek fel!” (1Pét. 5:5)

Mivelhogy híjával van az alázatosságnak — az Egyház szét van szaggatva és sokfelé lett szakítva a megosztások miatt. Az alázatosság hiánya miatt — a hívők számos megpróbáltatást és kereszteket okoznak maguknak, és a bajok és lelkiismeret-furdalások keserű magjait vetik el.

Ha igazán alázatos lennék, boldognak kellene lennem, hiszen az ilyenekkel lakozik az Úr, Jahve: „Mert így szól a magasságos és felséges, aki örökké lakozik, és akinek neve szent: Magasságban és szentségben lakom, de a megrontottal és alázatos szívűvel is, hogy megelevenítsem az alázatosok lelkét, és megelevenítsem a megtörtek szívét.” (Ézs. 57:15) Az alázatos szívűekre az Úr megbecsüléssel, szeretettel és gyönyörködve tekint: „Hanem erre tekintek én, aki szegény és megtörött lelkű, és aki beszédemet rettegi.” (Ézs. 66:2)

„A kevélységet és felfuvalkodást gyűlölöm!” (Péld. 8:13)
A büszkeség tehát…
felettébb utálatos Isten szemében,
ártalmas az emberekre nézve, és
a sátán egyik erőssége bennünk.

„Az Isten a kevélyeknek ellene áll, az alázatosoknak pedig kegyelmet ad!” (Jak. 4:6) A büszkét az Úr távol tartja magától, és nem engedi meg, hogy igazán az Ő közelébe kerüljön: „Noha felséges az Úr, mégis meglátja az alázatost, a kevélyt pedig távolról ismeri!” (Zsolt. 138:6) Sőt, örök pusztulással fenyegeti őket: „Utálatos az Úrnak mindenki, aki szívében felfuvalkodott, kezemet adom rá, hogy nem marad büntetetlen!” (Péld. 16:5)

Uram, kérlek, adj nekem igazi alázatosságot, és add, hogy alázatosságba tudjak öltözni minden egyes napon!

Oldalak

Feliratkozás RSS - Szabó Ferenc blogja csatornájára